Elhagy. Elárul és elhagy. 
Elkap és ellök és elhagy.
Önmagát adja ennem és elhagy.
Ringat és rángat és elhagy.

Jön, csupa láz, és a teste remeg,
Árama ráz - de ha elhagy... !
Cirógat, csókol, a szám bizsereg,
izzik a bõre is - elhagy.

Áltat, mosolyog, súgja: "Ne félj!"
Félek, és fázom, és elhagy.
Méhe mohóság, mélye veszély - 
"Soha nem hagylak el!" - Elhagy.

Átkarol, ámít, nyújtja magát,
megkapom, engedi - elhagy.
Tükre szememben, látja, ha lát - 
rácsukom: megvagy! És elhagy.

Férfit akart vagy kisgyereket?
Két tenyerébe fogta az arcom.
Zsarnoka voltam? Mért szeretett?
Mást ne, csak engem akarjon!
Mit akar tõlem? Õt akarom!
Szûnj, tûnj, mire vársz, menj csak!
Sírok és ordítok, úgy szorítom:
foghatom, üthetem, elhagy!

Állok az ágyunk puszta helyén - 
mért fogadott be, ha elhagy?
Egy csak a lecke: nem õ vagyok én,
idegen, idegen, elhagy.

Választasz, vállalsz, váltasz vagy válsz,
veled vagy nélküled ébred,
várod vagy váratod, vallasz vagy félsz,
õ sose lesz az egészed.

Vedd feleségül - félni fogod,
ne vedd el - nélküle nem vagy...
Szeretõd: nem anyád, nem gyereked - 
idegen, idegen, elhagy.

[Elhagy, 2006]
 
 
  

A bejegyzés trackback címe:

https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr135967555

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása