Elgondolkoztató írás...és fura is, hogy mostanában folyton maszkokkal kapcsolatos témákat olvasok vagy látok. Tegnap egy bécsi kilállítást néztem maszkokkal. Szépek is és félelmetesek is voltak. Ma egy filmet néztem, melyben maszk volt egy kutyán...Skyppynél is egy erröl szóló verset olvastam. Ez az idézet nagyon megfogott. Különösen az utolsó mondatok. Számomra olyan, mint egy vigasz és valóban éreztem valamiféle elkülönülést a környezetemben én is: "Mélységesen nem számít, milyennek látnak bennünket mások, ha a mi ablakaink a képzeletre nyílnak, s ha tükreink olyan világba vezetnek, ahová a köznapok embere soha el nem juthat."

Ez csodálatos gondolat volt, főleg egyik kedvencemtől. Rég olvastam-e könyvet. Ugye ebben van egy medálja? Azt hiszem Jade volt. :)

A maszkot az egónk adja ránk, az egónk pedig nem más, mint a családunkban, majd a társadalmi elvárásban ránk aggatott "személyiség", mindaz aminek meg kell felelnünk, különben ha kilógunk a sorból, másak vagyunk, olyanok akik nem élnek korlátok közt, csak igazán önmagunk vagyunk,... akkor azt lehúzzák maguk közé, mert az nem jó, nem erkölcsös. Vagy kitaszítják maguk közül.Mindannyian álarcot hordunk,mindannyian az egónk rabjai vagyunk!- A.J.Christian könyveinek soari jutottak eszembe.:)

Köszönöm az értékes gondolatokat.