Reményik Sándor: Hegedû sír
2009.08.16. 17:45
Hegedû sír, magányos hegedû
A roppant csillag-kupola alatt.
Oly kristálytiszta üveghangokon
Jajdul a végtelenbe valaki;
Úgy ostromol Istent és éjszakát,
Könyörög, lázad, adja meg magát,
Hogy lehetetlen meg nem hallani.
És mennyi ilyen kristály-hegedû -
És mennyi ilyen harmat-tiszta hang -
És megváltásra méltó mennyi bánat
Az örök csillag-kupola alatt.
Ha ezeket nem hallja senki sem,
Ha ezeket nem bánja senki sem:
Mért hallaná meg az én hangomat?
[Romon virág, 1935. Alchimia]
A roppant csillag-kupola alatt.
Oly kristálytiszta üveghangokon
Jajdul a végtelenbe valaki;
Úgy ostromol Istent és éjszakát,
Könyörög, lázad, adja meg magát,
Hogy lehetetlen meg nem hallani.
És mennyi ilyen kristály-hegedû -
És mennyi ilyen harmat-tiszta hang -
És megváltásra méltó mennyi bánat
Az örök csillag-kupola alatt.
Ha ezeket nem hallja senki sem,
Ha ezeket nem bánja senki sem:
Mért hallaná meg az én hangomat?
[Romon virág, 1935. Alchimia]
Fotó: Selene. Eger, Varnus Xaver orgona koncertje, 2009. 08. 15.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr335967782
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ilona 2009.08.19. 00:41:06
Olvastam a másik blogodon a zenei élményt, ami kiváltotta, hogy ezt a verset berakd. Csodálatos élmény lehetett a "csillag-kupola" alatt Xaver zenéjét hallgatni.
Az a furcsa, hogy ezt a szép Reményik verset már napok óta olvasgattam és arra vártam, hogy valami hozzáillö kép is egyszercsak elöjön...kristály-hegedûvel...
Látod, milyen szép is a vers...téged a "csillag-kupola", engem a "kristály-hegedû" motívum fogott meg...
Selene 2009.08.19. 05:31:45
Alap esetben én is egy hegedűs képet kerestem volna ehhez a vershez, de a csillag-kupolán volt most a hangsúly. Ezt mondta Xaver, amikor minden fény kihúnyt és csak a csillagok voltak s az orgona hangja. S konkrétan csak ebben a Reményik-versben találtam meg ezt a motívumot. :)
Ilona 2009.08.19. 09:24:08
Értem.
Ahogy nézem a képet, mindenki egy hatalmas koncentrált figyelem, lélegzet...jó érzés lehetett ott lenni a sötétségben. Xaver tudta, hogy ilyenkor lehet jól érezni, hallani a muzsikát. Elég az a néhány kicsi csillag finom csillogása...kozmikus hatása.