szerelmedtõl bódult pillantások
nem tudtam hogy hazudok

suttogtam: melletted állok
nem tudtam hogy hazudok

festménnyé színezett álmok
nem tudtam hogy hazudok

énekeltem: csak Tiéd vagyok
nem tudtam hogy hazudok

éjen át küldött pillangó-csókok
nem tudtam hogy hazudok

Holddal üzentem: Tiéd maradok
nem tudtam hogy hazudok

öleléssé szelídült sóhajtások
nem tudtam hogy hazudok

bûnös álarcaim: üres kiáltások
nem tudtam hogy hazudok

álnok bolyongásaim: sosevolt álmok
mert nem tudtam hogy hazudok

nincs szívem, mely õrizze álmod
hisz nem tudtam hogy hazudok

sötétségemben egyedül állok
én...nem tudtam, hogy hazudok

[Selene. Egy hazug szerelem emlékére, amiben hittem... 2009. augusztus]

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.