Osváth László József: A rovátkolt fa titka
2009.06.25. 23:15
ki az erdõn véletlen rám talál
meg ne érintse azt a halál
vegyen csak fel
hóvirágok közül csak kotorjon elõ
s tartson a fény felé
*
ha végigsimítják ujjaid e fát
nyíljon fel a titok jöjjön világra hát
ezernyi rovátka kusza rajza
ezernyi vak betû ezernyi görbe
pontok göcsörtös vonalak mik körbe
futnak rajtam át
s e kuszaságból érthetõbb lesz a világ
mert sosem keserû csak rejtve maradt
mit nem értesz sokáig él az avar alatt
s napvilágra kelt mint a hóvirág hogy mi lesz veled
hogy amit tanultál rejtett életed
jó sorsra vált
összes kínzó titkos vágyad s titkos erotikád
életre kel
életre támad
s vidd csak el titkát e görbe fának
annak ki csak vár reád
ki megfejti majd
hogy e kicsiny világban éltet új remény
ahogyan hírt visz a hóvirág
s e fadarab mely a kemény talajban õszökön és sok-sok télen át
mély csöndjében csak arra várt
hogy végre megtaláld
s varázs-nyelven szól most egykor néma fád
te vagy a hírvevõ s az üzenet-elvivõ
rejtek-létre kapuján egyre dörömbölõ
nehéz szívû s örökké reménykedõ
s lásd szól a cave nyelv
a végre megfejthetõ
s mi néma volt eddig az most mind kiált
szétkiáltja vágyad
hited lángod istened szavát
hogy imádd csak imádd
asszonyok közt áldott hamvas szûz máriát
s az õ árva-szép fiát a világ krisztusát
s fogd meg csendben a kezét
annak ki ezredéve nyújtja már feléd
eres kezét gyûrûtlen ujjait
s fogadd a csodát
a napfény-reményt
s az áldott holdsugárt
hogy magasra tekints
a felhõtlen égre fel
egyre fel csak egyre fel
s meglátod ott hogy újra létezel
a világoskék s a mélykék tenger-arc
feléd tekint csak feléd
és széles tenyerén egyre fel
a végtelenbe emel
*
ki tavaszi erdõn majd megtalál
meg ne érintse azt a halál
vegyen csak fel
hóvirágok közül csak húzzon elõ
s tartson az azúr felé
[Önarckép - általad, Kilincs Könyvek, Budapest, 2005]
meg ne érintse azt a halál
vegyen csak fel
hóvirágok közül csak kotorjon elõ
s tartson a fény felé
*
ha végigsimítják ujjaid e fát
nyíljon fel a titok jöjjön világra hát
ezernyi rovátka kusza rajza
ezernyi vak betû ezernyi görbe
pontok göcsörtös vonalak mik körbe
futnak rajtam át
s e kuszaságból érthetõbb lesz a világ
mert sosem keserû csak rejtve maradt
mit nem értesz sokáig él az avar alatt
s napvilágra kelt mint a hóvirág hogy mi lesz veled
hogy amit tanultál rejtett életed
jó sorsra vált
összes kínzó titkos vágyad s titkos erotikád
életre kel
életre támad
s vidd csak el titkát e görbe fának
annak ki csak vár reád
ki megfejti majd
hogy e kicsiny világban éltet új remény
ahogyan hírt visz a hóvirág
s e fadarab mely a kemény talajban õszökön és sok-sok télen át
mély csöndjében csak arra várt
hogy végre megtaláld
s varázs-nyelven szól most egykor néma fád
te vagy a hírvevõ s az üzenet-elvivõ
rejtek-létre kapuján egyre dörömbölõ
nehéz szívû s örökké reménykedõ
s lásd szól a cave nyelv
a végre megfejthetõ
s mi néma volt eddig az most mind kiált
szétkiáltja vágyad
hited lángod istened szavát
hogy imádd csak imádd
asszonyok közt áldott hamvas szûz máriát
s az õ árva-szép fiát a világ krisztusát
s fogd meg csendben a kezét
annak ki ezredéve nyújtja már feléd
eres kezét gyûrûtlen ujjait
s fogadd a csodát
a napfény-reményt
s az áldott holdsugárt
hogy magasra tekints
a felhõtlen égre fel
egyre fel csak egyre fel
s meglátod ott hogy újra létezel
a világoskék s a mélykék tenger-arc
feléd tekint csak feléd
és széles tenyerén egyre fel
a végtelenbe emel
*
ki tavaszi erdõn majd megtalál
meg ne érintse azt a halál
vegyen csak fel
hóvirágok közül csak húzzon elõ
s tartson az azúr felé
[Önarckép - általad, Kilincs Könyvek, Budapest, 2005]
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr755967902
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.