Szemedben fények ha táncra kelsz
szememben fények ha átölelsz
nevetnek rajtunk a csillagok:
párduc és tigris együtt forog.

Fogak és karmok szórják a fényt -
rácsokat vertek az évek körénk
de csókkal óvjuk, ahogy lehet
és tisztogatjuk a ketrecet.

Ha messze futnál, sírnék megint
ha messze futnék, várnál megint
de rácsra fűztük az életet -
megtartalak s elvesztelek.

[Láng volt az élet. Válogatott és hátrahagyott versek, 1986]