Felhõ árnyéka vonul
végig a napsütötte domboldalon,
minden más árnyékot közömbösít:
az aratók föltekintnek,
a búza ringásba kezd,
a forrás elámul,
a nyúl fölriad,
az ág moccan,
a sas megáll.
Mindenki s minden viszonyul
valamiképpen a változáshoz.

Aztán folytatódik minden
ott, ahol abbamaradt.

[1964. In: Valaki jár a fák hegyén]




A bejegyzés trackback címe:

https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr635968101

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ilona 2009.03.17. 22:32:59

Megérdemelten kapott díjat a napokban Kányádi Sándor. Örültem neki. Nagyon szépek a versei, ahogy ez is. Amit külön kiemeltél, nagyon igaz.

Ilona 2009.03.18. 13:48:32

Nagyon szép ez a kép, Selene. Szavakat nem találok rá, miért. Egyszerüen vonzódom az ilyen szomorkás képekért. Olvasom a másik blogod is, de ne haragudj, ha nem kommentelek. Olyan komplikált mindig, mert többször kiírja, hogy a nevem vagy a jelszavam hibás, amit nem értek, mert mindig ugyanaz. Nincs kedvem újra kitalálni mást, mert akkor azt felejtem el. Szóval, olvaslak és szeretem a stílusod, a gondolataid, amivel foglalkozol. Nagyon szép, kifinomult, ízléses, mint ez a blogod. Szép, napfényes, tavaszias napokat kivánok Neked!

Selene 2009.03.20. 21:54:19

Köszönöm, Kedves Ilona! - Én is olvasom ám a gyönyörű blogodat, de nagyon ritkán kommentelek... kevés szabadidőm van, elmúltak a régi láblógatós napok. Már alig marad energiám a blogokra. De az olvasásra mindig szakítok időt. :)
süti beállítások módosítása