Oláh András: miattad
2009.02.07. 20:12
lecsavart lánggal égsz
tekeredsz - mint a kígyó -
önmagad köré
Isten árnyékában
maradsz senki:
egy buborék-lét
gyönge gyöngye
émely és csömör
száműzöttje
megmenthetnéd
a meglopottakat
ha nem vágynál
kézmosásra
minden kézfogás után
ha nem visszafelé
eveznél
ahol még könnyű
a pillanat
az éjszaka fanfárjai
bár elnémulnak
a sötétség jégtáblái
összetörnek
- miattad így mégis
elmarad a föltámadás
[Fagyöngy és jégcsapok, 2005]
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr125968175
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ametiszt 2009.02.07. 21:23:29
ó Sel...ez is szomorú
ölellek
Ilona 2009.02.07. 21:49:05
lecsavart lánggal égsz
tekeredsz - mint a kígyó -
önmagad köré... :(( igen, már a kezdö sorok is szomorúak.
Selene 2009.02.08. 00:54:27
Van ilyen... de nagyon szeretem Oláh András verseit... és annyira kifejezőek, lélekhez szólóak...
Bencze Attila 2009.02.12. 21:34:27
Nézd meg a honlapomat. Lenne egy linkajálatom.
Selene 2009.02.15. 18:58:44
Köszönöm, bár elég sok linket látok a blogodon.