Nem kérdés. Sylvia Plath. Az üvegbúra c. regényét is ide tehetném, de a Naplók gondolatai minden várakozásomat fölülmúlták. Nagy hatással van rám bonyolult, titkokkal övezett érzésvilága.




Szepes Mária, akinek minden szava üzenet. Szikrázó-sziporkázó kisugárzás, méltóságot sugárzó egyéniség... Sok ajándékot hagyott itt nekünk... csodákat teremtett. A Szibilla, személyes naplója is egy csoda.




Bravúrosan felépített, rendkívüli lélektani regény. Raffai Sarolta-évem volt, ez a regénye fogott meg leginkább. + Egy idézet a műből, mert nem hagyhatom ki:

"Minden elmúlik és semmi sem múlik el. Hogy gyorsan -e? Nem is lehet kérdés. Minden elhalványodhat, amit átéltél, az emlékképek összemosódnak, de amit éreztél, megmarad... befészkeli magát valahová, gondolatvilágodba, érzésvilágodba, s mert halványul, fanyar ízeket hagy maga után. Főként, ha jön egy új, a maradék érzésnél már erőteljesebb... de az a bizonyos, a másik bizonyos, vagy ki tudja, hanyadik bizonyos... soha nem múlik el."



Alapmű, bölcsesség-gyűjtemény, idézetforrás. Újra és újra kinyitom, beleolvasok, felidézem. Mert kell, a "túléléshez" is, és még...




Az idei Jókai Anna-évem lesz, de már tavaly decemberben elkezdtem. :) Egyedi szerkezetű, mély gondolatiságot hordozó regény.