Bertók László: Állnak az idők a hegyen
2009.01.08. 01:12
Picture by Mantara
(...)
Mint mikor teljesen kiég
s végleges lesz a végtelen
állnak az idők a hegyen
mint rezzenetlen tollpihék
nyitott az ég de semmi kék
nem mozdul meg árnyéka sem
csak a százegynéhány elem
keresi egyszervolt helyét
csak a jéggé dermedt igék
szakadnak át a nyelveken
tüdővé horpad a jelen
porhüvellyé a messzeség
s mint aki abból is kilép
ragyog már tér- s időtelen
[Kő a tollpihén, 1990]
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr215968276
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ilona 2009.01.08. 03:19:40
:) ...öröm a képhez.
A szavak most nem jutnak el a tudatomig, aludnom kell. Holnap, ill. ma elolvasom.
Jó éjt, Selene!
Alessia 2009.01.08. 08:01:14
Megnéztem a többi kollázsát is, hát nagyon érdekes... nem is tudom... szomorkásak és mégsem... mindenesetre hihetetlen fantáziáról árulkodnak.
Selene 2009.01.08. 23:37:12
Ilona nagyon jól eltalálta az ízlésem - ő ajánlotta a képeket. (Még egyszer köszönöm!) Én pedig nem tudok betelni velük. :)
vadmacs 2009.01.09. 08:39:12
(írtam privit!)
a blogod pedig továbbra is csodálatos, és még mindig szó nélkül, de folyamatosan olvasom és töltődöm a szebbnél szebb pillanatokkal!
Selene 2009.01.09. 10:11:54
Köszönöm, vadmacs, indulok is olvasni ;) A kedves szavakat pedig hálásan köszönöm! *ölel*