Ma este 21. 35-től figyeljétek az égboltot - ha nem felhős, részleges Holdfogyatkozás lesz. A Nap és a Hold között elhaladó Föld árnyékot vet a Holdra - A holdfogyatkozás csúcspontján, közép-európai idő szerint 23 óra 10 perckor Földünk árnyéka a Hold…

The sun is sleeping quietlyOnce upon a centuryWistful oceans calm and redArdent caresses laid to restFor my dreams I hold my lifeFor wishes I behold my nightThe truth at the end of timeLosing faith makes a crimeI wish for this night-timeto last for a lifetimeThe darkness around meShores of a solar…

- mondta.Nincsen több beszédemaz egymás szavába vágó évszakokkal,a lépcsőn lepörgő levéllel:mindenre van már hallgatásom.A szó nélkül hagyott virágzás,nem mondom, zavarba hoz néha,ilyenkor félrefordulok, vagyúgy teszek, mintha mit se tudnék.Memorizálok.Megjegyzem a…

"Képzeld, felkap egy bűvös fénysugárElrepít messze oda, hol semmi nincsen márCsend van nagy csend, én meg itt várok rádVigyél el engem is az álmodba, ha indulnál"

* Kis Sándor papagáj. Egzotikus állatkiállításon fotóztam, nagyon szelíd volt, a kezemből evett és folyton pózolt, mialatt fényképeztem. :D Első pillanattól a szívemhez nőtt, legszívesebben haza hoztam volna. :)

Biztos igen vagy nem helyett itt ez a nyár...A pillanat nem biztos, csak magában,de mi egy pillanat a többi nélkül?Minden nyár "ez a nyár", csak mindig másnak.A létige csapdája: mondd, hogy "nincs",és ez a nincs máris szilárdan van,és szilárdan áll rajta…

Ne hagyj el engem, levegő,engedj nagyot lélegzenem,angyalruhák lobogjanakmellkasomban ezüstösen,akár a röntgenképeken.Egy ezüstnyárfát adj nekem,arcom a rezgő lombba nyújtvahadd fújjam rá lélegzetem,s ő fújja vissza szüntelenúj, szennyezetlen életem,mig kettőnk…

* Chanson-okat hallgattam, aztán eszembe jutott ez a dal, amit egykor Ilona blogjában találtam meg és a hangulata azóta is mindig elbűvöl, bármennyiszer hallgatom. Maga a klip is nagyon varázslatos 4 percnyi reménykedés -

"Mi a fű? kérdezte egy gyermek, elémhozva egy maréknyit,Mit feleljek a gyermeknek? Én nem tudom nálánál jobban.Talán lelkem reményzöld szövetből szőtt lobogója.Vagy talán az Úr keszkenője,Illatos ajándék, vagy emlék, melyet készakarva ejtett le,Valamelyik…

Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi,a mester, egy lepkére mutatott.- Álmomban - mondta - ez a lepke voltamés most egy kicsit zavarban vagyok.- Lepke - mesélte, - igen, lepke voltam,s a lepke vigan táncolt a napon,és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi...És felébredtem... És most…