"Amit mi itt a földön álomnak nevezünk, valamely más világban valóság. Tökéletes valóság, amikor azonban eljön hozzánk, idegenek vagyunk neki, és ő is idegen számunkra. Amikor álmodunk, az olyan, mint mikor két idegen először találkozik. Mivel nem ismerik egymást, nagyon zavarba jöhetnek vagy meglepődhetnek egymástól. De amikor elkezdenek együtt élni, nem maradnak tovább idegenek egymásnak. Kezdetben, amikor a valóság először jön, és érinti meg a földi síkot, ahol élünk, úgy érezzük, hogy az egy álom. De ha elmegyünk a forrásához, látni fogjuk, hogy ott az már a valóság. És ha az álmok egy ideig velünk maradnak, itt is valósággá válnak.

Az átlagember úgy véli, hogy az álom életének többi részétől teljesen különálló dolog. Úgy érzi, ő a valóságban él, az álmoknak ellenben semmi köze a valósághoz. Az álom valami édes, valami becses, valami ösztökélő, valami inspiráló, és így tovább, de nem érzi, hogy annál több lenne. De ha egy spirituális személy lát egy álmot, ő azonnal érzi, hogy álma a valóság előfutára. Érzi, hogy minden álom egy lépcsőfok isteni Célja felé."

[Sri Chinmoy. In: On wings of silver dreams]