Sáfrány Attila: (SZÓTLANUL)
2008.09.12. 10:50
Riadt, tapogatózó tekintettel
ragadtam meg
az űrt közötted és közöttem.
Semmit szorongató szemem
pillantása
az idő rettenetébe fagyott.
[Tetszőleges irány. Fiatal költők antológiája, 1999]
ragadtam meg
az űrt közötted és közöttem.
Semmit szorongató szemem
pillantása
az idő rettenetébe fagyott.
[Tetszőleges irány. Fiatal költők antológiája, 1999]
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr955968578
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Livia 2008.09.12. 21:02:08
Megdöbbentő és kifejező kép arra, amikor már minden elmúlt....
Selene 2008.09.12. 22:30:26
(Hát, ööö... szóval), ez egy folyton változó dolog bennem, - ez pedig egy pillantarajz- de remélem, még nem múlt el minden, és talán újjáéleszthető az, amit 11 órája még reménytelennek hittem.
A képet viszont -függetlenül mindentől - nagyon szeretem.