Somlyó György: Felszín és mély
2008.08.07. 19:24
Hagyd a szellőket is, nyugalmad meg ne bontsák,
mely magos csillagok rendjét ragyogva áll,
s űzd azt is el - mit ér a loccsanó boldogság! -
ha víg szárnyaival surolna tán sirály.
Méhed forrong úgyis, formátlan forgatagban
szörnyekkel hánytorog lent kétes életed.
Örvényeid felett maradj te mozdulatlan,
a nagy fények felé feszítve színedet.
S ha olykor lágy varázs kövét belédvetette,
csobban a lelked és oly édesen gyűrűz,
csapjanak össze mind a habjaid felette -
s lész újra egy-egész. Nagy s néma. Mint a víz.
Nem rezzenő. Te csak a mélységre figyelhess,
mit titkos áramok ezer rengése tör,
töretlen hagyva tág tükröd, melyben a teljes,
karcnélküli egek ábrándja tündököl.
[Arión éneke, 1943]
mely magos csillagok rendjét ragyogva áll,
s űzd azt is el - mit ér a loccsanó boldogság! -
ha víg szárnyaival surolna tán sirály.
Méhed forrong úgyis, formátlan forgatagban
szörnyekkel hánytorog lent kétes életed.
Örvényeid felett maradj te mozdulatlan,
a nagy fények felé feszítve színedet.
S ha olykor lágy varázs kövét belédvetette,
csobban a lelked és oly édesen gyűrűz,
csapjanak össze mind a habjaid felette -
s lész újra egy-egész. Nagy s néma. Mint a víz.
Nem rezzenő. Te csak a mélységre figyelhess,
mit titkos áramok ezer rengése tör,
töretlen hagyva tág tükröd, melyben a teljes,
karcnélküli egek ábrándja tündököl.
[Arión éneke, 1943]
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr815968858
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.