Nem tépem szét csodákból font ékét a világnak,
én nem ölöm meg
eszemmel titkait, mik utamon
felötlenek
virágokon, szemekben, szép ajkon, sírokon.
A mások fénye
megfojtja bűbáját a mély sötétben
rejtőző megfoghatatlannak,
de én,
én fényemmel világunk titkát gyarapítom -
s miként a sápadt hold hűs sugarával
nem kisebbíti, hanem reszketőn
még megnöveszti éjszakáink titkát,
úgy gazdagítom én is a sötétet
szent és sejtelmes borzongásaimmal,
s minden, mi érthetetlen,
még érthetetlenebbé válik a
tekintetemtől -
mert kedves nékem
minden virág, szem, szép ajk, sírhalom.

[Kiss Jenő fordítása]



A bejegyzés trackback címe:

https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr75969050

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vadmacs 2008.06.28. 08:21:05

csak olvasok és gyönyörködök :)

ametiszt 2008.06.28. 08:45:11

tetszik az új fejléced! (is) gyönyörű ez a vers ölellek

Love in Peace 2008.06.28. 10:48:37

Csodaszép... Köszönöm. :)

Ilona 2008.06.28. 11:14:05

"...mert kedves nékem minden virág, szem, szép ajk, sírhalom." Nagyon szép vers.

Selene 2008.06.28. 15:20:15

A Lyra Mundi kötetben az első vers... és még mennyi, de mennyi gyönyörűség van a kötetben!
süti beállítások módosítása