Tamás Zsuzsa: Mégis
2008.06.19. 15:44
Minden reggel tereidben állok.
Ömlik a fény. Áldott pillanat.
Csak állok, és a sejtjeimben érzem
tested melegét fény-paplanok alatt.
S hogy mégsem: erre ébredek.
Minden reggel a redőnysávnyi fény.
Első perctől a mégsem-tudat.
Csak fekszem. Dermedt ocsúdás.
Irgalomért szűköl az agy.
És mégis fölkelek.
Ömlik a fény. Áldott pillanat.
Csak állok, és a sejtjeimben érzem
tested melegét fény-paplanok alatt.
S hogy mégsem: erre ébredek.
Minden reggel a redőnysávnyi fény.
Első perctől a mégsem-tudat.
Csak fekszem. Dermedt ocsúdás.
Irgalomért szűköl az agy.
És mégis fölkelek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr1005969104
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Sonja 2008.06.20. 17:05:40
Nem ismertem.... de nagyon szép. Tetszik. Köszönöm! :)