Játsszuk azt,
hogy talált tárgyad
vagyok! Felemelsz
és elviszel.
Kóbor szárnyakat ültetsz
hátamra, s ha azt
mondod "hopp",
egy álmot megvalósítok.
Ha akarod, megverekszem
a fénnyel, veled lélegzem,
mint a zene. Vagy
leszek szívós szingularitás,
s bennem eltűnnek majd
a csöndnek szánt percek,
s a múlásra kárhozott idő.

[Angyalkavicsok, 2005]


A bejegyzés trackback címe:

https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr425969116

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ilona 2008.06.17. 09:00:33

Mennyire szép ez is! "Játsszuk azt, hogy talált tárgyad vagyok! Felemelsz és elviszel..." vagy "...Ha akarod, megverekszem a fénnyel, veled lélegzem, mint a zene..."

Selene 2008.06.17. 09:50:39

... Ugye? - Nagyon tetszenek Reviczky Krisztina versei, annyira közel állnak a lelkemhez, érzésvilágomhoz... Jah, közben rájöttem, hogy a Kapaszkodó c. kötete is fenn van MEK-en (ez a legelső kötete). http://mek.oszk.hu/04400/04438/index.phtml Végtére mondjuk ki: mindhárom eddig megjelent kötete olvasható elektronikus formában is. :)

vadmacs 2008.06.17. 11:04:14

Én már nem is szólok semmit, mert minek ismételgessem önmagam... csak olvaslak hangtalan... :)

indilány 2008.06.17. 11:30:15

Hűha, hát ez egy nagyon hűha-vers...!
süti beállítások módosítása