Lélek tükröm könnyem mossa
leomló lavina sodra
minden tegnap minden pokla
völgy aljára letaszítva.
Lélek tükröm könny áztatja
arcod másának ikonja
kell, hogy arcom felvidítsa
tündöklésed visszaadja.
Magam folyton mért siratom?
Lépjek túl a megbántakon,
lépjek túl mint nyűtt cipőből
elenyészett múlt időből.
Fogjam meg a Mának kezét
kincsem szórjam mind szerteszét,
a mát a Nappal bejárhatom
rőt arannyal kel holnapom.



A bejegyzés trackback címe:

https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr485969202

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

indilány 2008.06.05. 16:16:43

Ez a kép gyönyörűszép... És a vers is tetszik.

Livia 2008.06.05. 17:21:07

Azt hiszem ez a vers nemcsak gyönyörű, de jó tanácsot is ad. :)

Ilona 2008.06.07. 23:55:35

Szép sorok: "Fogjam meg a Mának kezét kincsem szórjam mind szerteszét"... Weöres Sándor egyik versrészlete jutott róla eszembe: Szórd szét kincseid, a világ legyél temagad...biztos ismered, Selene.

Ilona 2008.06.07. 23:58:30

...és kép is gyönyörü, olyan nöies ezzel a csipkés ruhával. Szép kompozició.
süti beállítások módosítása