"...a Fájdalom az egyetlen nemesség"
2008.06.03. 13:03
"Légy áldott, Istenem, ki a fájdalmat adtad,
mint piszkosságaink legjobb orvosszerét;
legjobb Esszenciát, és leghatékonyabbat,
szent kéjre edzeni erősek erejét!
Tudom, ki Úr vagy a szent légiók sorában,
őrzöl te egy helyet a költőnek is ott,
s a Fények és Erők és Trónok táborában
tartandó örökös ünnepre meghivod.
Tudom, a Fájdalom az egyetlen nemesség,
amelyet sem Pokol, sem Föld nem marhat el;
s hogy az én misztikus koronám megszövessék,
minden világok és idők gyémántja kell.
De vesztett ékei a régi Palmyrának,
a tenger gyöngyei, a bányák dús ere,
nem volna dísz elég e tiszta koronának,
bár a Te bölcs kezed foglalná is bele:
mert nem lesz benne más, mint az Ős Sugaraknak
örökszent tűzhelyén merített tiszta fény,
amelynek halavány tükörképe ragyog csak
a legégőbb szemű halandóknak szemén!"
[Charles Baudelaire]
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr1005969238
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ilona 2008.06.03. 15:37:57
Egyszerüen nem tudok hozzászólni, mert mindegyik vers, amit mostanában felraktál, tetszenek. Nincs mindig szavam hozzá, ugye, megérted? Annyit írtál be, hogy nem tudom követni...öregszem. :(
Ezt a verset sem ismertem, nem gondoltam volna, hogy Baudelaire írta...hát most tudom és köszönöm.
2008.06.05. 13:41:13
A legfőbb igazságokat talán tényleg a fájdalom taníttatja meg. De csak az a mértékű fájdalom, amitől még nem bénul meg az elme, s a jajkiáltás mellett még beszédre is képes marad a száj.