Daltöredék
2008.05.28. 21:47
álmok monoton
csendje nyomán
meghitt ébredés
szívhangja hív
csillagködök
ódon útjaira
ó szenvedő lélek
hová rejted
dallamod erejét
szunnyad mély
árnyak hárfáján
halk énekedre
nem moccan tánc
[Selene, 2006]
csendje nyomán
meghitt ébredés
szívhangja hív
csillagködök
ódon útjaira
ó szenvedő lélek
hová rejted
dallamod erejét
szunnyad mély
árnyak hárfáján
halk énekedre
nem moccan tánc
[Selene, 2006]
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr175969297
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
indilány 2008.05.28. 22:12:26
Én verset nem tudok dícsérni - beszél szerintem maga helyett -, úgyhogy inkább csak azt írom le, hogy nagyon finom és érdekes a kép, illik hozzá.
Selene 2008.05.29. 08:55:45
Indilány, az egyik kedvenc képem ez itt, nagyon sokat jelent nekem. :)
Ilona 2008.05.29. 10:43:07
Csatlakozom az indilány véleményéhez, nagyon illik a kép a versedhez. Ugyanolyan finom, lágy, bensöséges és igen, vannak dallamok, amire nem lehet táncolni, hanem csendben elandalogni, halkan figyelni önmagunk belsö hangjait, amit a hárfa halk zenéje belölünk elöcsalogat.
Selene 2008.05.29. 11:17:32
Ilona, ismét ráéreztél a lényegre, mint mindig...
Livia 2008.05.29. 17:12:40
Nagyon tetszik!!! Egy dal szövegeként nagyon el tudnám képzelni. Talán hárfával? Nem zongora illik hozzá.:))
Selene 2008.05.29. 20:59:17
Köszönöm, Lívia. :)