Garai Gábor: Közeg

2008.05.24. 12:09

Égi szivárvány-robbanás
de neve nincs még
Gyűrű a mellbelőtt vizen
némán kering szét
Lomb-ernyőn madár-lebbenés
de teste nincs még
Hang lobban föl a fű hegyén
s ellobban ismét

Földig villámló rémület
süket magasban
Szívig indázó döbbenet
fölfoghatatlan
Semmiből hullni kész gyümölcs
Kimondhatatlan
névtelen testtelen titok
szunnyad a magban

Te vagy ki nevén nevezed
és testet adsz neki
Én csak az ki a képzetet
színed elé teszi

Én csak a tárt közeg vagyok
melyben terjed a hang
Hullámzó koldulás vagyok
de te vagy a harang

Te vagy az érc a hangtalan
az állandó szilárd
a boldog és boldogtalan
telő fogyó világ

Te vagy a máglya én a hő
Te a nehézkedés
dagálya Sorsod égbe lő
húsod a földbe vész

Téged velem szül és temet
bont s épít az idő
Én elenyészek nélküled
kopáran mint a kő

Én elenyészek jeltelen
ha léted megtagad
Te puszta csönd vagy nélkülem
s elvérzel mint a Nap

[Szélcsönd és újra szél, 1978]



A bejegyzés trackback címe:

https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr435969340

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

indilány 2008.05.24. 15:46:56

Azt emelted ki, ami nekem is a leginkább...

Selene 2008.05.24. 21:15:40

Igen. Ez a vers egy CSODA. Letaglóz.

vadmacs 2008.05.25. 00:17:34

hihetetlen, hogy milyen csoda-verseket találsz....

Selene 2008.05.25. 11:01:13

:) Vadmacs, amikor leragadok egy költőnél, előbb-utóbb megtalálom a csoda-verseket is. ;)
süti beállítások módosítása