Nádasdy Ádám: Tűnődni

2008.05.14. 00:25

Egyedül kéne, vagy valakivel,
hajnalban, mikor csendesen kikel
a növények friss, sárgásvörös szára,
vagy este, mikor elfárad a lába
a kutyának és ájultan hever,
egyedül kéne, vagy valakivel,
olyan helyen, ahol lelóg a fátyol,
ahol az ember szabadlábon gázol,
és kikontrasztosul a jelenképe,
ha van egy parkettázott teremféle,
tükrös falakkal, ahol nem vitás:
áll mögöttem vagy nem áll senki más?
alkalmas alkalom kell, ott, ahol
a véletlen a karomba karol:
a vonat dübörögve megy a hídon,
hogy mindeki büntetlenül vonyítson
(a száján persze ne látszódjon semmi),
így kéne együtt tünödésbe menni,
vagy mégis egyedül, megbontani
a napok rendjét és a holnapi
újságokért lemenni a Blahára,
a fagylaltosnak reumás a válla,
nem ad szívesen. Szóval egyedül,
vagy valakivel, hogyha sikerül.


[A bőr és a napszakok, 1995. Nádasdy Ádám majdnem minden verse 1976-1995]



A bejegyzés trackback címe:

https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr25969515

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vadvirág 2008.05.14. 06:24:19

nagyon szép ez is...

Ilona 2008.05.14. 12:11:48

Hogy lehet, hogy elkerülte figyelmemet ez a szép vers? Tetszik nagyon.
süti beállítások módosítása