Hajnal Anna: Egy nap

2008.05.10. 14:57

Délben

Az arany csöndben pukkanásni zajjal
ejtette el az ernyedt gesztenye
ijedt gyümölcsét amely felhasadtan
a pázsitot barnán ragyogta be,
s felpislogott testvéreire némán,
kik szédülten tünődtek még a fán,
s a szívem a fényben megért mint a szőlő
még bánata is édes volt talán.


Este

Ez ma a béke napja volt
s a málnaízű csendé,
a nap ma egész nap sütött,
s az est most hűvös szentély.

Szívem ma csak a magamé,
s egyedül lenni legszebb,
pilláim alvó sásain
elálmosul a könnycsepp.


Éjfélkor

Életem pitvarában
még sírva ül a bánat,
de könnyek függönyén tul,
szivem ágyasházában
szerelem citerái
egyre telibben zengik
nevednek édességét.


Hajnal

Mint mámoros vitorla
mit édes szél itat,
szivem feledni vágyna
megszokott partokat,
nem kérdve hova, merre
bíznám a szerelemre,
- juniusi egekre -
mily vizekre ragad.


[In: Csak ennyi? Összegyűjtött versek, 1971]




A bejegyzés trackback címe:

https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr795969552

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ilona 2008.05.11. 12:14:11

Szép kis versek, szeretem az ilyen rövid kis verseket. Talán az idöhiány, talán, talán a túl sok információ miatti szellemi blokkolás okozza, hogy inkább ezeket szeretem nagyon olvasni. Olyan sok szépeket írsz Te is, hogy nem tudom követni.

Selene 2008.05.11. 16:10:47

:) Én is kedvelem a rövidebb verseket, amelyek néhány szóval is képesek nagy érzelmeket megszólaltatni és hatást kelteni. Én is főként ilyeneket írtam.
süti beállítások módosítása