Sylvia Plath: Tükör*

2008.04.13. 11:35

Pontos ezüst vagyok. Előítéletmentes.
Amit látok, ahogy van, elnyelem.
Nem ködösíti szeretet, viszolygás.
Nem vagyok kegyetlen, csak hiteles -
Kis isten négyszeglet-szeme.
Többnyire a szemközti falon töprengek.
Pettyes-rózsaszín. Már olyan régóta nézem,
Hogy mintha a szívemből volna. De vibrál.
Arcok, esték választanak el újra meg újra.

Most tó vagyok. Egy nő hajol fölém.
Mélyemen keresi, ki is valóban.
Majd a hazug holdhoz-gyertyákhoz fordul.
Látom és híven tükrözöm a hátát.
Könnyekkel jutalmaz, gesztikulálva.
Fontos vagyok neki. Elmegy és megjön.
Reggel az arca váltja fel az éjt.
Belém fojtott egy fiatal lányt, s egy öregasszony
Száll föl felé belőlem, mint egy szörnyü hal.

[Tandori Dezső fordítása, In: Át a vízen - Crossing The Water, 1961]

* Egyike kedvenc Sylvia Plath -verseimnek, és azok között is kitüntetett.


A bejegyzés trackback címe:

https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr845969854

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása