Beney Zsuzsa: Arcmás
2008.04.13. 21:19
Lát-e egyáltalán? Vagy amit ő lát
az nekünk láthatatlan? De neki látható,
és épp attól, hogy nekünk láthatatlan?
A kép és árnya egymásba fonódik.
Síkjában megképződik a sötét tér,
a mélység, mely leszáll az alvilágba
és föl oda, ami kimondhatatlan.
Az egész arc ezt látja: az irány
nélküli teret, túl a létezőn.
Tudja azt, ami több a létezésnél.
A teremtés fordított oldalát,
a nemléttel örökre eltakartat.
[In: Az év versei 2005. Antológia]
az nekünk láthatatlan? De neki látható,
és épp attól, hogy nekünk láthatatlan?
A kép és árnya egymásba fonódik.
Síkjában megképződik a sötét tér,
a mélység, mely leszáll az alvilágba
és föl oda, ami kimondhatatlan.
Az egész arc ezt látja: az irány
nélküli teret, túl a létezőn.
Tudja azt, ami több a létezésnél.
A teremtés fordított oldalát,
a nemléttel örökre eltakartat.
[In: Az év versei 2005. Antológia]
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr605969850
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
vadvirág 2008.04.14. 18:03:43
hű, ez nagyon jó!
Selene 2008.04.14. 21:48:02
Nagyon megfogott ez a vers, és általában is kedvelem Beney Zsuzsa verseit.