Ha bánt valami,

szedj mélyről a tálból,
szedj még egyszer és menj,
légy máshol.

Tisztára törölt
szemüvegedet vedd le.
Megbékélt szemmel nézz
elhülyülő szemekbe.

Elviselhető lesz
az elviselhetetlen,
de nem lehetséges,
ami lehetetlen.

Mi elfogadhatatlan
- mert a szív belefásul -,
azt ne fogadd el, sőt
ne is vedd tudomásul.

A bejegyzés trackback címe:

https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr785969931

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Juliette 2008.03.19. 00:01:49

Nagyon szép! az utolsó versszak különösen is megfogott! Így kéne tenni..csak néha nagyon nehéz. Jó éjszakát!

Etsuko 2008.03.19. 01:03:53

És most képes vagyok teljesen profánul megjegyezni, hogy te bezzeg levetted a szemüveged és ellopták. Pedig Eörsi István megmondta, hogy ne, látod-e... :)

Etsuko, aki most nem profán 2008.03.19. 01:05:15

Tényleg nagyon szép ez a vers...

indilány 2008.03.19. 14:08:29

Nem akarom már megint azt mondani, hogy hű, ez is...! Pedig de. Az utolsó versszak nekem is nagyon tetszik, úgyhogy pimaszul magamra is vonatkoztatom... (:

Selene 2008.03.19. 22:33:11

Juliette, örülök, hogy Neked is tetszik. :) És... tényleg nehéz... Etsuko, ez aranyos :D Indilány, érdemes elgondolkodni a sorokon. :)

Ilona 2008.03.20. 09:24:19

Hacsakúgy meglehetne fogadni, hogy ne vegyem tudomásul...de hogyan? Az én szívem és én érzem, ha üres, ha belefásult... Szép vers.
süti beállítások módosítása