Eszerint így kellett volna élnem,
akár a villával felkaristolt margarin,
súlyosan, vagy mint egy elejtett
cementeszsák, hitegetni magamat egyre.

Pedig kicsivel korábban még, a felszakadó
alkony szitái alatt mennyire hálás voltam
a sáros pallón üvegtáblákkal egyensúlyozó
munkások bizonytalan lépteiért.

Ha néhány pillanatra közéjük állhattam volna,
könnyebb lenne most az indulás, talán csak ezért,
de remélem, inkább a teremtett világ
egy komolyabb tévedése miatt vagyok még mindig itt.

[Szép versek, 2013]

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.