A Kezdet idején már este volta Szabadság hídon mentem átnéztem az aranyló lámpasortmiféle sejtrács õrzi a lélek ágbogátés miféle spirálkulcs nyitja vágyainkörökre változó rendszerétamely torzul megújul s elkopik megintés mintha összeállna úgy hull egyszerre…

Azt hiszem, hogy szeretlek;lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.De láthatod, az istenek,a por, meg az idõmégis oly súlyos buckákat emelközéd-közém,hogy olykor elfog aszeretet tériszonya éskicsinyes aggodalma.Ilyenkor ágyba bújva félek,mint a természet éjfél idején,hangtalanúl…