Pilinszky János: Azt hiszem
2013.11.25. 22:23
Azt hiszem, hogy szeretlek;lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idõ
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.
Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanúl és jelzés nélkûl.
Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem.
[Szálkák, 1972]
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr285967085
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
amerika24 2013.12.01. 18:57:24
Egy örök csoda nekem ez a vers...sosem megy ki a divatból, mindig ámulva olvasom, hogy hogy lehet ilyen szépen írni...
Selene 2013.12.01. 21:25:29
igen...
minden olvasással új és új értelmet nyer.
csak az igazán nagy költők képesek így hatni az emberi lélekre.