Befelé lesek

2013.08.16. 12:21

 
 Olajozottan duruzsolnak
a létfenntartó gépek.
Automatikus mozgások
hajtják az egészet.
Pedig egy hang a rendszer mélyén
folyton csak kiabál,
hogy a srác halni akar,
és a gondolat felzabál
akár a rák.

Nincsenek válaszaim
én is befelé lesek.
Odabent se látok mást,
csak kérdéseket.

Vattacukor-édes emlék, hogy
nincsen semmi baj.
A beteg elmébe szivárog be
az infúzióval.
Suhogó fehér köpenyesek
nyomozzák a hibát.
Szikével vágott ösvényeiken
õk sem találják
mi bánt.

Nincsenek válaszaim
én is befelé lesek.
Odabent se látok mást,
csak kérdéseket.

Nem kell naplemente
az õszi kertbe' a
puha plédek alatt.
A megfékezett tébolyból
csak mélyülõ csend marad,
ami rád telepszik, majd maga alá gyûr
hisz úgyis mindegy neked.
Inkább lágyan összeroppansz,
mert kitörni nem lehet.

Nincsenek válaszaim
én is befelé lesek.
Odabent se látok mást,
csak kérdéseket.


[Vad Fruttik, 2013]
 

A bejegyzés trackback címe:

https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr975967124

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása