Jónás Tamás: Álarcok
2013.06.30. 12:09
Az ablaknyitásban. Ó, nem csak a nyár van.
Pár igaz vallomás is harcol az igazsággal.
Meg az a dobbanás is. Szavak le nem fedik.
A redõny mögött az élet. Ha le is engedik.
Egy arcban nem csak az ember. A mindenség, tudod.
Az utca, platánfa, köd, fal. Mind az otthonod.
Pihennek benned múltak. Álmodnak vén kezek.
Ha behunyod, valójában kinyitod két szemed.
A kezedben nem sors van. Van benne pusztulás.
A pocsolyákban Nap, Hold, kis cipõs gázolás.
Erdõkben felhõk, mélyen, torz bokrok között.
Már nem tudom, hogy a hang zavar, vagy a csend örök.
És nem múlik el minden. Semmi keletkezik.
Az emberen át vezet út embertelen istenig.
A paplanok fehérek. Mintájuk cifra tánc.
Nem a tiéd a vers sem.Pedig nem írta más.
[Lassuló zuhanás, 2013]
Pár igaz vallomás is harcol az igazsággal.
Meg az a dobbanás is. Szavak le nem fedik.
A redõny mögött az élet. Ha le is engedik.
Egy arcban nem csak az ember. A mindenség, tudod.
Az utca, platánfa, köd, fal. Mind az otthonod.
Pihennek benned múltak. Álmodnak vén kezek.
Ha behunyod, valójában kinyitod két szemed.
A kezedben nem sors van. Van benne pusztulás.
A pocsolyákban Nap, Hold, kis cipõs gázolás.
Erdõkben felhõk, mélyen, torz bokrok között.
Már nem tudom, hogy a hang zavar, vagy a csend örök.
És nem múlik el minden. Semmi keletkezik.
Az emberen át vezet út embertelen istenig.
A paplanok fehérek. Mintájuk cifra tánc.
Nem a tiéd a vers sem.Pedig nem írta más.
[Lassuló zuhanás, 2013]
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr655967139
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.