csak azt látom egy pontnyi résbe nézve
hozzám képest vagy elõbb vagy után
idõm nem mérhetem hát téged mérlek
átsétálsz a haladás fonalán

adott eseted ponthoz mérve nézem
egy fájdalomhoz könnyû kötni sorsom
mint a halált egy tudhatatlan-biztost
a már-megéltet meglévõm lebontom

jogot formálok nem-törõdni mással
a csontvelõig ható csont a mélyben
s az eldobott gondok és porladások
testnyi lélegzetek idõm kezében

a roppant csontként szétterült idõben
egy pont vagyok a mérhetõk aránya
s te mérhetõként áthaladsz a ponton
de nincs metszetünk-autonómiája

a pontba zárva már nem látlak innen
egy arcon túli arc vagy ott a tájon
s mint metszeten egy látszat szétterítve
a lélek bontja testét hogy ne fájjon

már csakis elõbb vagy utóbb mi van
kevés vagyok a múltra már megéltre
s türelme nincs a pontnak forduláson
nézzen az eljövendõ feledésre

[Forrás: dokk.hu]

A bejegyzés trackback címe:

https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr665967143

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása