Szakács Eszter: Genezis
2013.06.01. 13:02
A szerpentinen mentem fel a hegyre,
s épp akkor, amikor a nap felkelt,
a mítoszoktól dúlt éjt elfelejtve,
a hold lágy hullámzásra bírta a tengert.
Fújdogálni kezdett a szél is, egyre
mélyebb kék lett az ég az ûr alatt.
A fák ámulattal néztek a levelekre,
s felébresztették a madarakat.
Megálltam ott akkor, akár a szikla,
amelybõl forrás fakad hirtelen,
s kiáradt szemembõl a látvány, hogy kiszabja
létem határait a semmiben.
s épp akkor, amikor a nap felkelt,
a mítoszoktól dúlt éjt elfelejtve,
a hold lágy hullámzásra bírta a tengert.
Fújdogálni kezdett a szél is, egyre
mélyebb kék lett az ég az ûr alatt.
A fák ámulattal néztek a levelekre,
s felébresztették a madarakat.
Megálltam ott akkor, akár a szikla,
amelybõl forrás fakad hirtelen,
s kiáradt szemembõl a látvány, hogy kiszabja
létem határait a semmiben.
[Holmi, 2004.március]
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr165967158
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.