Jónás Tamás: Isten monológja
2013.05.12. 15:20
Olyasmit keresek, ami nem én vagyok.Amit nem láthatok meg, annyira más, mint én.
És szeretném olyannak hagyni, amilyen.
Gyanakodnék magamra, ha megérteném.
Próbálnék nem figyelni rá, ne zavarjam õt.
Próbálnám érezni, érezhetetlenül.
Elhagyni, nyomot se hagyni magam után.
De megpróbálnám nem elveszíteni õt.
Nem akarnám szeretni, mert talán rosszul tudok.
Nem kérnék, nem várnék tõle semmit.
Adni se adnék, mert csak magamat tudnám,
amivel legszentebb szándékom tenném tönkre:
hagyni önmagában létezõnek õt.
És ha azt látnám, hogy magányos és fél,
csak sírnék, távol tõle, idétlenül, jeltelenül.
[Irodalmi Jelen, 2013. május]
És szeretném olyannak hagyni, amilyen.
Gyanakodnék magamra, ha megérteném.
Próbálnék nem figyelni rá, ne zavarjam õt.
Próbálnám érezni, érezhetetlenül.
Elhagyni, nyomot se hagyni magam után.
De megpróbálnám nem elveszíteni õt.
Nem akarnám szeretni, mert talán rosszul tudok.
Nem kérnék, nem várnék tõle semmit.
Adni se adnék, mert csak magamat tudnám,
amivel legszentebb szándékom tenném tönkre:
hagyni önmagában létezõnek õt.
És ha azt látnám, hogy magányos és fél,
csak sírnék, távol tõle, idétlenül, jeltelenül.
[Irodalmi Jelen, 2013. május]
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr705967173
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
anolin 2013.05.13. 21:23:28
Az utolsó sorok ütöttek, én is így tennék:
"...És ha azt látnám, hogy magányos és fél,
csak sírnék, távol tõle, idétlenül, jeltelenül."