Már nincsen bennem semmi
mi én lehetnék fõleg
Csak az arcomon átütõ ráncok
e kis halálelõleg

Sötét beszédes látvány
messzire meredõ szem
és a föl nem fogható komor
s vakult végtelen

ami sose néz vissza
nem átkoz és nem szeret
csak épp hanyag mozdulattal
lekaszálja az életet

[Kortárs, 2006. szeptember]

A bejegyzés trackback címe:

https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr595967190

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása