Ez nem a tenger. Folyékony agyaghullám
amint a mélybõl feltör, s kibomlik álmosan.
Ki vagy? Félhold sötétlik egyik szemednek nyugtán,
homokra hulló árny - a parton elsuhan.

Azt remélve, hogy lepkék, tüzet vonszoló lények
neved titkát a lángban végül is felfedik,
agyagból font hálójában a hûvös mélynek
lebocsájtlak, s most várom, hogy arcod változik.

Lüktetõ, emlékezõ ujjbegyemtõl is félek;
a helytõl is; és súlyos vásznak közé tekert
mozdulatlan arcod emlékétõl is félek -
s álmomban szinte megfojt kimondatlan neved.

[ford.: Lendvay Éva]

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.