bambulok réveteg
kifelé az éjbe
álmok sehol csak
kósza éji fodros
szellõtõl hullámzó
függönyránc
pislákoló gyertyaláng
hoz nyugalmat
mert érzem
mély-legbelül
zúg a lélek
hábor-tengere
kérdések önmagamhoz
de most válasz nélkül
hagyom magam
nem bolygatom
énem érzékeny
álom-felszínét
épen maradt
darabjaim engedem
tovább sodródni
nehezen megkezdett
könnyû utamon

[Selene, 2012. április]

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.