Mint százkezû szél a riadozóvetéseket, megrohanlak,vagy mint a nap, mikor reggel beleveti magátkarjaiba a meztelen tavaknak.Megrohanlak: a hálám rohan meg.Rettenetes fény gyul át rajtam:nem látlak tõle, pedig itt vagys te magad keresed az ajkam.Nem látlak – Emberek vagyunk…

  Jó volna kicsit játszani,a sodrásban megállanilegalább pillanatra csak,hallgatni fûneszt, madarat,míg elforog velünk a föld:kizökkenteni az idõt,mintha nem lenne semmi okrágondolni, hogy meghalok,mintha lehetnék boldog is,egyszerû, mint az ég, a víz,az öntudatlan…