szemed szélvédõjének csapódikmintha falevél egy kósza arcbeleremegsz elvéted az iránytnem tudod hova szórd szavaid hamujátfönnakad rajta az idõmint szögesdróton a menekülõ ruhájaélve felejtetted õt isaz utolsót aki rég becsapta magamögött az ajtót és rád…

süti beállítások módosítása