Fecske Csaba: Az élve felejtett
2011.08.01. 13:42
szemed szélvédõjének csapódik
mintha falevél egy kósza arc
beleremegsz elvéted az irányt
nem tudod hova szórd szavaid hamuját
fönnakad rajta az idõ
mint szögesdróton a menekülõ ruhája
élve felejtetted õt is
az utolsót aki rég becsapta maga
mögött az ajtót és rád tör
rémület erejével a vágy
hogy kiszabadítsd
hogy legyen valóban
mintha távolba szakadt rokon
beállít hozzád a félig ismeretlen érzés
a megfáradt öröm
pironkodva szabódik majd
enni kér és szállást éjszakára
[In: Bárka, 2011/3]
mintha falevél egy kósza arc
beleremegsz elvéted az irányt
nem tudod hova szórd szavaid hamuját
fönnakad rajta az idõ
mint szögesdróton a menekülõ ruhája
élve felejtetted õt is
az utolsót aki rég becsapta maga
mögött az ajtót és rád tör
rémület erejével a vágy
hogy kiszabadítsd
hogy legyen valóban
mintha távolba szakadt rokon
beállít hozzád a félig ismeretlen érzés
a megfáradt öröm
pironkodva szabódik majd
enni kér és szállást éjszakára
[In: Bárka, 2011/3]
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr635967402
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.