Fodor Ákos: Impromptu
2011.06.11. 22:42
Tegnapi terveidet töröld.
A legszebbeket is. Azokat elõször.
- Mire megépítenéd: ezért, azért már úgyse laknád
s onnan-ide törmelékek halmát mért cipelnéd?
Temess derûsen. Ami élt: mindig föltámad; ami nem: sosem.
Ragyogó szemmel, ne tört szívvel bámulj
a Leáldozott, Gyönyörû Nap után.
Állhass tisztán
a Kelõ elébe.
[Lehet, 1995]
A legszebbeket is. Azokat elõször.
- Mire megépítenéd: ezért, azért már úgyse laknád
s onnan-ide törmelékek halmát mért cipelnéd?
Temess derûsen. Ami élt: mindig föltámad; ami nem: sosem.
Ragyogó szemmel, ne tört szívvel bámulj
a Leáldozott, Gyönyörû Nap után.
Állhass tisztán
a Kelõ elébe.
[Lehet, 1995]
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr335967419
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
anolin 2011.06.15. 11:31:14
Elõször a kép fogott meg. Hihetelen hangulata van. Késõbb olvastam csak el a verset, ismerõs volt. A kiemelt rész különösen illett a szálló piros léggömbhöz. Az egyetlen, ami tényleg derûs pont a fotón.
Nagyon szép. Telitalálat.