"Az ember sokszor végtelen hosszú láncot vonszol maga után: a múlt emlékeit. S elõfordulhat, hogy már csak életének romjai között él. (...) Ne a múltban élj, ami már nincs, (a jövõn se tépelõdj, ami még nincs), csak a jelent éld teljes erõddel és odafigyeléssel. Így…

Még csak tavasz van.Micsoda tavasz!Mennyire másés mégis ugyanazez a mámoros újulás.Én már most tudom,ha jön a télfekete varjakkal,téged ír zenébeaz ágak kristályvonalrendszerérekottázottmadarakkala délutáni csendaz ablakom alatt.[Két csillag közt. Összegyûjtött versek,…

   Tenyeremen nyárfák nyíltakmindkettõbe sorsot írtakcsukom: nem tudom rejteniha kinyitom: megfejtenipedig tudja minden nyárfami van magányba zárvabeleírva két tenyeremsok-sok kusza vonalába[Két csillag közt. Összegyûjtött versek, 1952-2001]

Evett. Azután ivott, majd szundított egy nagyot.Felriadt. Nézte a gyöngyözõ vizet, tálkában a magot.Nem értette, hogy az aki ott a tükörben látszik,bóbiskoló önmaga, vagy egy tollászkodó másik.Már feledte a repülést, az ülõrúdra szállvaapró, okos madárfejét átölelte a…