Gyógyír

2010.06.14. 21:36


 
Minden nagyon egyszerû,
Bár nem hallatom a hangom,
Minden nagyon kiváltságos,
Bár nem hallom a tapsot...

Minden nagyon kristálytiszta -
Bár nem értem a nyelvet.,
Minden ami dolgokat köt össze:
Egymással enyelgett rég...

Mindenféle kötelékek gubancolódnak össze,
Mindenféle bogarak bújnak a fagy ellen a lösztbe,
Minden egyes rágóizmom koncentrál evésnél,
A fogam erõs a fogíny gyenge, hát ettõl vagyok észnél még...

Különcei az évszaknak az ébren maradt gyíkok,
Falakban ülnek, és kinéznek: gyorsabbak, mint a disznók,
Fülembe zsong az emberek hangja a bevásárló placcon,
Hidegbõl a melegbe vissza: ettõl érzem itthon magam...!

Ettõl érzem itthon magam...

Nyitott ujjakkal tenyerelek bele az agyonázott földbe,
Virágokat hímezek az agyonhabzott égre,
Kiterítem a gáz melegét számon át a térre,
Kiterítve, nyitott ujjal matatok az ég felé...

Mutatok az ég felé... matatok az ég felé... és kutatom...
 
 

A bejegyzés trackback címe:

https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr295967536

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása