Szabó T. Anna: Invokáció
2010.04.26. 23:40
Csak kóválygok, mint kísértet, a házban.
Mint lengõ füvet, kósza szél kuszál,
figyelmem ide-oda fókuszál,
csak borzolódom: hol ringat, hol rángat
egy erõszakos, láthatatlan áram:
a magam léte és a lét maga.
Egy más idõbe süllyeszt és emel
a képzelet idõtlen ritmusa.
Idomítom a lélegzetemet,
hogy egymagamban mindig egy legyek
világ, veled, vagy istenség, veled,
hogy egy világot képzeljek neked:
elevenként átéljem a halált,
hogy holtan legyek mind elevenebb.
Tedd, hogy legyek, de ne csak én legyek:
erõs váram legyen a képzelet,
és mint a kapun, tedd, hogy ki-be járjak
történetükbe, tedd, hogy lélegezzem
együtt velük, lélegzetedbõl adj
egy sóhajtásnyit, lélegezni hagyj,
együtt veled, és akkor megteszem -
megteszek bármit, engedj ringatóznom,
mint láng a szélben, kísértet a lángban,
rét a viharban, engedj lélegezve
ringatóznom a lélegzeteden.
[Elhagy, 2006]
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr765967561
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.