Jenei Gyula: majd megérkezel
2010.04.06. 23:07
majd megérkezel az alkonyatban
tévedéseid macskakövein lépdelsz
öreg leszel és öntelt
nem emlékszel egymást indázó
mozdulatainkra
csak hogy közünk volt a másikhoz
a jóvátehetetlen múltra emeljük
nehéz borospoharainkat akkor
mázsányi súllyal szívünk helyén
mert szívünk se lesz
csak a titkos gondolatok kócolódnak
odavetett mondatainkban
mintha szerettük volna egymást
mintha ismerõs lenne
ahogy a telihold kezünkre világol
ahogy tükrözõdik italainkban
arcaim közül kiválasztok egyet
s mint tévedésemet mutatom
hogy lássad
olyan is lehettem volna
[Új Forrás, 2001./5.]
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr915967576
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ilona 2010.04.07. 17:18:16
Nagyon keserü, rezignált vers. Pont hangulatomhoz illö. A kép is nagyon megfogott.
Ilona 2010.04.14. 15:03:33
Ma találtam:
http://blog.krank.hu/varoterem/post/2009/03/15/Tollamnak-hegyebol-Tulipanok-Sylvia-Plath-verse.aspx
Selene 2010.04.14. 15:40:09
Ilona, köszönöm a kincset! :) A Plath-blogban írtam kommentet.