És mi tartjuk szívünkben az idõt!
És mi teremtünk bele
a tárgyaknál szebb emlékeket!
Kisérnek ..... és ..... kisértenek,
mint Onnan – itt,
e tüzes falon – az Echó:
hogy érdemes! ..... és lehet!
Így fogjuk Egésszé a teret!
Általuk és általunk
így teljesebb
idõ… és … világ.
Élõbb az élet…
Szívünk nélkül még halál sincs.
Teremtõi is mi vagyunk…

[Más távlat, 1967–1983. A Heszperidák kertjén innen]

Fotó: Yoyce Tenesson

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.