A jó s a rossz is egyaránt leláncol:
az idő hord, s én alig evezek,
ha ő: a jó vagy rossz előttem táncol,
olyankor álmodok vagy feledek.

Időnként megjön, itt megáll és rám szól,
kér, követel, hogy ezt vagy azt tegyek.
A vonat nyílt pályán megáll magától,
míg jó nekem vagy amíg szenvedek.

Hol élek akkor én? Egyedül. Bennem.
Az erőmű, mely folyton ég szívemben
s a végletekre egyaránt megáll,

egy jó szó nélkül bírja ezer évig,
egy ige nélkül megtesz mindent, végig,
csak ne biztatnál s ne is bántanál.

 [Színhelyek,1965]



A bejegyzés trackback címe:

https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr395968025

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása