"csak a lelkemmel éltem eddig"
2009.04.09. 21:35
"...Úgy félek a valóságtól
mindentől, ami testet ölt, mert
csak a lelkemmel éltem eddig
sejtelmek közt és minden
szabad volt e végtelen mezőkön...
Éreztem minden életnek a páráját...
Ezer öröm és sors remegett át rajtam...
Láttam régi kultúrák ragyogását...
Éreztem pogány szépségek
friss márványleheletét...
Ha akartam, paloták és a
jövőnek gigászi városai nőttek
a földből és fénycsóvák,
ragyogások között nagy, fehér
hajók röpültek zajtalanul
a végtelen égen...
Lelkem borongó áhítatban fürdött
kelet izzó csendjében...
...És álmodoztam a hűvös, északi
ködben is, hol a szürke tenger
fölött sirályok csaponganak
riadtan, és fehér hab fodrozik
a szirtek szeszélyes karjai között...
/....míg testem álmos, régi
bútorok közt, elbújva
élt a szürke napok tengerében
észrevételen.../"
[Szepes Mária: Isten felé (részlet)]
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr125968045
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
s.c. 2009.04.11. 18:46:36
ez gyönyörű...
Selene 2009.04.12. 12:13:44
Igen, gyönyörű gondolatok. Szívemből szólóak... Nagyon szeretem Szepes Mária írásait.