"indulni kell, győzni kell" ez nagyon tetszik!! nice one ;)

:) Köszönöm, Paladin! Ez először egy bejegyzés akart lenni a másik blogomba, de úgy döntött, hogy inkább versszerű képződmény szeretne lenni. :) Néha érdekesen születnek meg a versikék.

Nekem is pont ez tetszik "indulni kell győzni kell"...olyan harcias. :) Jó kis vers. "elmúlást zokogó félelmeinken"...ez is nagyon-nagyon.

ja, hogy te csak úgy rögtönözve írod ezeket? :O wow...még nagyobb elismerésem

Ilona, ez a vezérfonala a versnek, azért is más az írásmódja, ettől "induló" :) Örülök, hogy Neked is tetszik. :)

Paladin, ne hozz zavarba ;) A rögtönzött versek sokkal jobbak, mint aminek minden egyes szavát százszor átgondolom :)

ezer bocsi :)

Nagyon tetszik,tényleg a rögtönzött versek a legjobbak.. :)

Radnóti Miklós: ERŐLTETETT MENET Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked, s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet, de mégis útnak indul, mint akit szárny emel, s hiába hívja árok, maradni úgyse mer, s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán, hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál. Pedig bolond a jámbor, mert ott az otthonok fölött régóta már csak a perzselt szél forog, hanyattfeküdt a házfal, eltört a szilvafa, és félelemtől bolyhos a honni éjszaka. Ó, hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon; ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán a béke méhe zöngne, míg hűl a szilvalekvár, s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken, a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen, és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt, s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt, - de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek! Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek! ...őszintén...