Kányádi Sándor: Álmodó
2009.03.15. 21:59
Várost álmodtam ide én;
fölraktam, itt van: az enyém.
Utat álmodtam, kész az út;
fürkészem: milyen messze fut?
Fényrõl álmodtam: fény ragyog.
És álmodtam egy ablakot,
ahonnan majd a végtelen
tavaszi eget nézhetem.
Megvan végre az ablakom,
van szobám, ahol lakhatom,
van alázatos szõnyegem,
naponta többször ehetem.
Mi kell még - kérdik -, nem elég?
Örülök persze - szólanék,
de csak a fejem ingatom.
Állok némán - és álmodom.
[1965. In: Valaki jár a fák hegyén]
fölraktam, itt van: az enyém.
Utat álmodtam, kész az út;
fürkészem: milyen messze fut?
Fényrõl álmodtam: fény ragyog.
És álmodtam egy ablakot,
ahonnan majd a végtelen
tavaszi eget nézhetem.
Megvan végre az ablakom,
van szobám, ahol lakhatom,
van alázatos szõnyegem,
naponta többször ehetem.
Mi kell még - kérdik -, nem elég?
Örülök persze - szólanék,
de csak a fejem ingatom.
Állok némán - és álmodom.
[1965. In: Valaki jár a fák hegyén]
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr415968106
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.